2021. november 7., vasárnap



Váci Mihály: Kettesben önmagammal

Aki voltam, milyen messze van tőlem!

S aki leszek, az már milyen közel.

Már utolér, mellém lép, támogat,

és átölel.

Bíztatva suttogja: Ne félj!

Valahogy majd csak megleszünk.

Hiszen szívünk marad a régi,

s ketten talán csak megőrizzük

az eszünk.

Már nem csillan úgy a szem

Már nem csillan úgy a szem, a világ szinte színtelen. 
Lelkembe költözött a csend. Mi megmaradt, az emlékezet. 
Kövezett volt az út, melyen lábam egykor elindult. 
Volt úgy, hogy sokszor féltem, elvesztem a könnyek tengerében. 
Az idő gyűri homlokom, lassan már nem lesz mit mondanom. 
Míg lelkem csodákra várt, némán hallgattam a szép emlékek szavát. 
Rózsák szirma hullik sorsom ölében, s én mosolygok rajtuk szerényen. 
Hegyeken, tengereken jártam, álmaim mégis köddé váltak. 
Már nem csillan úgy a szem, sós könnyekkel áztatott homokszemek, 
lassan elpusztítják virágokkal teli lelkemet. 
Még egy utolsó üzenet: Szeressétek egymást emberek!

(Jolie Taylor)






  Kedves látogató!!

Szeretettel köszöntek az oldalamon,ha már itt jársz bátran nézzél széjjel hátha találsz olyat ami tetszik,  el is viheted csak arra kérlek ne szerkeszd át az általam készült képeket. Tudod én is sokat dolgoztam vele. Most kerül beljebb és légy a vendégem, ha tetszett akkor máskor is szíves látlak. Ha gondolod akkor írj egy-két mondatot számomra. Az én ajtóm mindig nyitva áll szeretettel várlak...

Zsigmond Szabó; Dévaványa
Település, mely a szülőfalum nekem,
Talán ezért van, hogy ennyire szeretem.
Helyben tengetem az életem, naponként,
Tősgyökeres Dévaványai lakosként.
Itt nőttem fel és jártam az iskolában,
Legelőszőr Ványán álltam én munkába.
Igaz, hű barátokra itthon találtam,
Még szerelmessé is a falumban váltam.
Természetesen, én hamar letelepedtem,
Rokoni segítséggel házat építettem.
Igyekeztem családomat boldoggá tenni,
Gyermekeimet pedig, méltán felnevelni.
Ideköt engemet, oly sok szép emlék,
Kis falumhoz hűtlen, én sohasem lennék.
Van, aki mégis csak porfészeknek nevezi,
Hogy milyen csodálatos hely, észre sem veszi.
Hazamennék én is

Hazamennék én is, hogy felköszönthessem
Anyák napján azokat, kiket nagyon szerettem,
de hiába hajt otthonomba csatangoló lelkem,
idegen lett ott már minden mit kedveltem.
Hisz anyám is az égben a csillagok közt jár,
ott ahol a csend az úr, s ahol nem beszél a száj,
csak a némaság könnyezik olykor-olykor néha,
mikor árvult árvaságom az anya-hiányt sírja.
Hazamennék én is, hogy vigaszt nyerhessek
azok által kik engem is nagyon szerettek,
de nem tehetem meg, mert mind ki szeretett,
Anyák napja ünnepén is az égből integet.
Kun Magdolna

Aranyosi Ervin: Megfelelés

Miért akarsz te mindenáron, s mindig megfelelni?
Azt hiszed, hogy ezért fognak téged majd szeretni?
Miért akarsz szerethető rabszolgává válni?
Miért akarsz önmagadból egész mást csinálni?
El ne hidd, ha kedvükben jársz, majd szeretnek téged,
csak az egyéniségedet vesztheted el végleg!
Ne játssz tehát szerepeket, ne bújj másik bőrbe,
becsüld inkább azt az embert, kit látsz a tükörben!
A szeretet nem elvárás, hát hiába várod,
rajtad múlik, szeresd jobbá környező világod!
És ha szeretetet küldesz, az tér vissza hozzád.
jó lenne, ha a másokét te is viszonoznád!
Szeresd magad, s majd meglátod, szeretni fog más is,
éld a saját életedet, s ne legyél banális,
legyél inkább egyéniség, kit mások csodálnak,
s hidd el, ettől az álmaid valósággá válnak.
Légy önmagad, különleges, csodálatos ember,
hidd el nekem, hogy másoknak megfelelned nem kell!
 

Gyermekeim, ha már nem leszek

Feketeföldbe engem ne temessetek

Hamvaimat szórjátok majd szét

Ott ahol, lelketek békében él

Ha lehunyom két szemem

Ott leszek, majd jó helyen

Hamvakból nyíló virág leszek

Nyíljon rám majd szép szemetek

Beszéljetek hozzám, ha nem láttok már

Hisz köztünk sosem lesz távolság

Ha szerettetek fogadjatok szót

Ez a könnycsepp legyen az utolsó

Gyermekeim, ha már nem leszek

Rám mosolyogva emlékezzetek

Könnyet értem ne ejtsetek

A lelkem mindig itt lesz veletek

Utolsó utamon csak egyet kérek

Legyen köztetek mindig béke

Az élet nélkülem megy majd tovább

Én ott leszek már, az út másik oldalán

Szívetekben élek majd tovább

Amíg ott élek nem fog fájni a magány

Most még lélegzem, most még lát két szemem

Most öleljetek s kacagjatok velem

( Jolie Taylor )