Váci Mihály: Kettesben
önmagammal
Aki voltam, milyen messze van
tőlem!
S aki leszek, az már milyen
közel.
Már utolér, mellém lép,
támogat,
és átölel.
Bíztatva suttogja: Ne félj!
Valahogy majd csak
megleszünk.
Hiszen szívünk marad a régi,
s ketten talán csak
megőrizzük
az eszünk.
Már nem csillan úgy a szem
Már nem csillan úgy a szem, a világ szinte színtelen.
Lelkembe költözött a csend. Mi megmaradt, az emlékezet.
Kövezett volt az út, melyen lábam egykor elindult.
Volt úgy, hogy sokszor féltem, elvesztem a könnyek tengerében.
Az idő gyűri homlokom, lassan már nem lesz mit mondanom.
Míg lelkem csodákra várt, némán hallgattam a szép emlékek szavát.
Rózsák szirma hullik sorsom ölében, s én mosolygok rajtuk szerényen.
Hegyeken, tengereken jártam, álmaim mégis köddé váltak.
Már nem csillan úgy a szem, sós könnyekkel áztatott homokszemek,
lassan elpusztítják virágokkal teli lelkemet.
Még egy utolsó üzenet: Szeressétek egymást emberek!
(Jolie Taylor)
Szeretettel köszöntek az oldalamon,ha már itt jársz bátran nézzél széjjel hátha találsz olyat ami tetszik, el is viheted csak arra kérlek ne szerkeszd át az általam készült képeket. Tudod én is sokat dolgoztam vele. Most kerül beljebb és légy a vendégem, ha tetszett akkor máskor is szíves látlak. Ha gondolod akkor írj egy-két mondatot számomra. Az én ajtóm mindig nyitva áll szeretettel várlak...
Hazamennék én is, hogy felköszönthessem
Anyák napján azokat, kiket nagyon szerettem,
de hiába hajt otthonomba csatangoló lelkem,
idegen lett ott már minden mit kedveltem.
Hisz anyám is az égben a csillagok közt jár,
ott ahol a csend az úr, s ahol nem beszél a száj,
csak a némaság könnyezik olykor-olykor néha,
mikor árvult árvaságom az anya-hiányt sírja.
Hazamennék én is, hogy vigaszt nyerhessek
azok által kik engem is nagyon szerettek,
de nem tehetem meg, mert mind ki szeretett,
Anyák napja ünnepén is az égből integet.
Kun Magdolna
Aranyosi Ervin: Megfelelés
Miért akarsz te mindenáron, s mindig megfelelni?
Azt hiszed, hogy ezért fognak téged majd szeretni?
Miért akarsz szerethető rabszolgává válni?
Miért akarsz önmagadból egész mást csinálni?
El ne hidd, ha kedvükben jársz, majd szeretnek téged,
csak az egyéniségedet vesztheted el végleg!
Ne játssz tehát szerepeket, ne bújj másik bőrbe,
becsüld inkább azt az embert, kit látsz a tükörben!
A szeretet nem elvárás, hát hiába várod,
rajtad múlik, szeresd jobbá környező világod!
És ha szeretetet küldesz, az tér vissza hozzád.
jó lenne, ha a másokét te is viszonoznád!
Szeresd magad, s majd meglátod, szeretni fog más is,
éld a saját életedet, s ne legyél banális,
legyél inkább egyéniség, kit mások csodálnak,
s hidd el, ettől az álmaid valósággá válnak.
Légy önmagad, különleges, csodálatos ember,
hidd el nekem, hogy másoknak megfelelned nem kell!
Gyermekeim, ha már nem leszek
Feketeföldbe engem ne temessetek
Hamvaimat szórjátok majd szét
Ott ahol, lelketek békében él
Ha lehunyom két szemem
Ott leszek, majd jó helyen
Hamvakból nyíló virág leszek
Nyíljon rám majd szép szemetek
Beszéljetek hozzám, ha nem láttok már
Hisz köztünk sosem lesz távolság
Ha szerettetek fogadjatok szót
Ez a könnycsepp legyen az utolsó
Gyermekeim, ha már nem leszek
Rám mosolyogva emlékezzetek
Könnyet értem ne ejtsetek
A lelkem mindig itt lesz veletek
Utolsó utamon csak egyet kérek
Legyen köztetek mindig béke
Az élet nélkülem megy majd tovább
Én ott leszek már, az út másik
oldalán
Szívetekben élek majd tovább
Amíg ott élek nem fog fájni a magány
Most még lélegzem, most még lát két
szemem
Most öleljetek s kacagjatok velem
( Jolie Taylor )